Neve az évek folyamán két változatban fordul elő: Asszonyharc és Asszonyvásár. Hajdan a királyné birtoka és vásároshely volt, amit a neve is igazol. Korábban nem a mai helyén állott, hanem a mostani országút két oldalán. Itt volt régi temploma is, melynek lelkészét már a XIV. századi pápai tizedjegyzék is említi. IV. László király is időzött e helyt, és itt adta ki azt az oklevelet, melyben Dorogfi Miklóst, Diószeg urát, hűtlennek nyilvánította. 1552-ben a Szent István káptalan birtoka. Később a Fráter család és a premontreiek birtokába kerül. Fráter István 1600 körül épített itt kastélyt.
A honfoglalást követoen az Érmelléken a Dunántúlról érkezo Gutkeled nemzetség telepszik meg. Székelyhíd és Asszonyvására között a Hont Pázmányok kaptak kisebb birtokokat. Az Érmellék részeinek legjava nem került kiosztásra, megmaradt királyi birtoknak, ezek között is fontos helyet kaptak a királynoi tulajdont képezo falvak: Asszonyvására, Szalacs, Bogyoszló, Vasad és Piskolt.

Asszonyvására régi neve történelmi feljegyzés szerint Boldog-Asszony-Vására volt, de ismert az Asszonyharcz névváltozat is. A reformáció térhódításával azonban a Boldog jelzo lassan elkopott. Nevét vásáráról, illetve királyno-birtokosától kapta.

A Boldogasszonyról elnevezett települések legjava a -falva utótagot kapta, elofordultak még a -telke, -(egy)háza formák is. A -vására utótag egyedülálló Asszonyvására esetében, elotagként viszont szerepelt a Fejér megyei Vásárboldogasszony templom illetve település nevében.

Asszonyvására legkorábbi ismert adata egy többszörösen átírt oklevélbol származik 1203/1342/1356/1477 évekbol, melyben de Foro Reginae-ként említik, alanyesetben Forum Reginae, azaz "a királyné vására". Ez a latin településnév az alán eredetu asszony szavunknak az Árpád-korban szokásos "úrno, fejedelemno, királyné" jelentését mutatja.

Minden Asszony- elemu efféle korai helységnevek, mint Asszonyfalva, Asszonylaka, Asszonynépe, Asszonytelek, Asszonypataka stb. keletkezésük idején királynéi birtoklással voltak kapcsolatosak.

Vámja révén Asszonyvására a 13. században a vidék egyik legértékesebb községe, úgyhogy a király, amikor a bihari, békési és zarándi vásárvámokat a váradi egyháznak adta, az ittenit továbbra is magának tartotta.

Asszonyvására neve a történelem folyamán a következoképpen alakult, míg elnyerte mai alakját: 1203 Forum Reginae; 1268 Ahsunwasara; 1272-1290 Azanvasara; 1335-1337 sacerdos de villa Assumhari (=Assunvasari); 1357 Azunvasara; 1435 Azzonvasara; 1692 Aszszony Vásár / Alzson Vassary; 1774 Aszszony-Vására; 1828 Asszony Vására; 1851 Asszonyvására.

Hajdan a község nem a mostani helyén, hanem a Székelyhídra vezeto országút két oldalán, az úgynevezett Puszta-helyen feküdt. 1241-ben a tatárjárás idején elpusztult.

A hagyomány szerint a lakosság megmaradt része a mocsarak közt és az Aggpincék táján talált menedéket.

Rövid ideig a falu a Kopasz-helyen is élt, amíg a premontrei prépostság ki nem sajátította magának a helyet. A török pusztítás miatt is a falu a mai völgykatlanba húzódott.

Az új falut a mai helyén: terra Ahsunvasara-t 1268-ben építették fel.

A 14. században egyházának lelkészét már említik a pápai tizedjegyzékek. 1335-ben és 1337-ben papja csak 4-4 garas pápai tizedet fizetett, ami az akkori viszonyok között közepes nagyságú falut jelentett. A Bihar-megyei átlag abban az idoben kb. 10 garas volt.

IV. László király is idozött ezen a helyen, itt adta ki azt az oklevelet, amelyben Dorogfi Miklóst, Diószeg urát hutlennek nyilvánította.

1436-ban Blasi és Fekete magyar személynevekkel találkozhatunk. A ránkmaradt jobbágynévsorok azonban azt tanúsítják, hogy lakói mindig is magyarok voltak.

1461-ben az Adam, Achady, Bartha, Bodogh, Chokaly, Domby, Fanckikay, Feyer, Fekethe, Kerekes, Keresy, Koly, Magas, Pap, Parlaghy, Zabop. Zewch, Zenay magyar eredetu, illetve a Braxe, Fistulator, Mod, Pastor, Sutor, Thoth bizonytalan eredetu személynevekkel találkozunk.

A református egyház anyakönyvi feljegyzései szerint a reformáció már a mohácsi vész (1526) után terjedni kezdett. Elso ismert lelkésze Török Bálint 1536-ból, aki Debrecenben és Asszonyvására környékén terjesztette a reformációt. Valószínuleg ekkortól kezdve 1550-ig alakulhatott meg az eklézsia. A református iskola is még ebben a században szervezodhetett. 1552-ben megszunik a katolikus plébánia, s csak 1784-ben alakul újjá.

A következo ismert református lelkész már 1633-ben rendes papja Asszonyvásárának: Debreceni István személyében. A Kopasz-helyen már Pércsi István a falu lelkésze, aki ugyanazon a helyen hal meg és temetik el a templom melletti temetobe. A mai helyre való költözéskor 1703-ban Edelényi István a prédikátor.

1552-ben Asszonyvására 26 jobbágytelekbol állt, és a Szent István káptalan birtoka volt. 1569-i dézsmajegyzékben 24 magyar jobbágylakosa szerepel, birtokosa Salgay Bálint. Magyar származású családnevek ekkor: Balassy, Chatho, Chjonthos, Dersy, Fekethe, Gal, Hegy, Kerekes, Cristoph, Lawas, Nagj, Oswald, Pap, Peley, Peel. 1570-ben már néhány új magyar név is szerepel: Dombay, Eles, Jakab, Kathona, Kerek, Pal, Petes, Sos, Zabo, Zwcz, Vylaky.

Az 1600-as években a Fráter család és a premontrei rend birtokába kerül.

Fráter István 1600 körül kastélyt is épít magának.

A törökharcok, a császári zsoldosok portyázása következtében egész falvak égtek le és néptelenedtek el. Az 1692-es összeírás Asszonyvásárát 8 éven át lakatlannak tunteti fel. Ekkor Nádaskay Ferenc a puszta falu birtokosa, de a falu fele részét eladta Butti Farkas szolnoki alispánnak, másik felét pedig Szántó Ferencnek.

1715-ben már 23 család lakott benne. 1720-ban lakosai mind magyar jobbágyok.

Az 1740-70-es évekbeli nemesi összeírások Paulus Nagy, Andreas Nagy, Petrus Nagy és Samuel Nagy neveit említik.

1774-ben római katolikus elemi iskolát, 1784-ben plébániát szerveznek.

1784-ben 207 porta 1144 lakosából a férfiak között 2 papot, 11 nemest, 67 parasztot, 76 polgár vagy paraszt örökösét, 147 zsellért írnak össze.

1790-ben épül a mai református templom. A református egyház anyakönyvei 1726-tól vannak vezetve, 1686-ból való ónkannája, 1712-beli ezüstkelyhe és 1775-ben öntött kisharangja van.

Asszonyvására ismert református lelkészei a 18. század elejétol: Edelényi István (1703-1705), Szalontai János (1705-1707), Debreceni P. István (1707-1716), Budai János (1716-), Ürményi Bíró Pál (1726), Bessenyei István (1726), Derecskei András (1726-1771), Pap András (1772-1776), Sülye Komáromi Pál (1776-1780), Séni Sámuel (1780), Kis András (1787), Kállai Imre (1789-1798), Szikszai József (1799-1827), Csepely Sámuel (1828), Kuthy Sándor (1828-1851), Ármos Sándor (1852-1876), Vecsey Sándor (1877-1911), Bakos József (1912-1941), Pálur István (1941-1953), Balaskó Vilmos (1953), Székely Béla (1953-1974), id. Székely István (1974), Pánti László (1974-1979), Bozsoky Sándor (1979), Tamás Béla (1979-1985), Székely István (1985-).

1828-ban Asszonyvásárának 194 portája és 1168 lakosa van.

Az 1848-49-es szabadságharc idején az asszonyvásáriak 38 inget, 41 lábravalót, 3 lepedot, 50 törülközot és 5 és fél sing vásznat adományoztak a honvédek részére. Kuthy Sándor asszonyvásári református lelkész ekkor az érmelléki egyházmegye esperese.

1851-ben Fényes Elek Földrajzi szótárában már a mai formában: Asszonyvására néven szerepel.

1895-ben a premontrei rend templomot épít Asszonyvásárán.

1850-ben 1280, 1857-ben 1062, 1870-ben 1076, 1880-ban 1093, 1890-ben 1135, 1900-ban 1186, 1901-ben 1197 lakosa van. 1900-ban a lakosok közül csak 13-an nem magyarok. Az 1930-as években csökken ezer alá lakosainak száma.

Határrészei: Nagyerdo, Kengyel, Posadomb, Ravaszlyuk, Kerektó, Háromhalom, Fráter-dulo.