Érmihályfalva Bihar megyei kisváros, a megye észak-nyugati határán terül el, fontos vasúti és közúti csomópont Nagyvárad és Szatmár között, ugyanakkor nemzetközi határátkelõ Magyarország felé közúton és vasúton egyaránt.
A település létezését egy 1270 augusztus 20-án kelt dokumentum által bizonyított. Mielõtt bemutatnám Érmihályfalva történelmi fejlõdését, szeretném ismertetni azokat a körülményeket amelyek az ókorban emberek által lakott területté tették. Az elsõ régészeti leletek a pattintott kõkorszak végérõl származnak: Gálospetri közelében a Fráter erdõnek nevezett területen kovakõbõl készült kõpengéket találtak, amelyeket kb. 30.000 évesnek becsülnek. A terület benépesedése a csiszolt kõkorszakban valósúlt meg Kr.e. a III-II évezredben. Az idõszakot Körös és Tisza kultúra néven ismerik. Nagyobb települési helyek voltak az Érmellék egész területén, így Érmihályfalván a "Sárgaföldes gödör", amely a Móka folyó partján terült el és gazdag csiszolt kõkorszaki leletekben. A bronzkorszak idején egy harcias néptörzs telepszik meg a vidéken, akik állattenyésztéssel és földmûveléssel foglalkoznak. Ezek a népek az Ottományi kultúrát hozták létre az Érmelléken, ahol több mint 1300 bronztárgy került elõ. Kr.e. az I évtizedben a bronzkor véget ér, és kezdetét veszi a vaskor Hallstatti szakasza. Törzsi háborúk kezdõdnek ami népvándorlási hullámot indít el. Kr.e. 400 körül megjelennek a kelták, meghóditják de nem pusztítják el az ittlakókat. Õk már ismerik a vas megmunkálását és a kerámia korongolását. Mindez a La Téne kultúra kialakulásához vezet. Kr.e. 150 körül a római légiók legyõzik a keltákat és Burebista serege a Kárpát-medence elhagyására kényszeríti õket. A kelták kivonulása után a megmûvelt területeket visszahódította a természet. A kelták jelenléte Érmihályfalva területén is dokumentált: a "Gorove" földbirtokos farmján 3 kelta sírt és az "Új sárgaföldes gödörben" kelta eredetû edénydarabokat találtak. A rómaiak elfoglalják Dáciát és Pannóniát ám az Érmellék a római uralom területén kívül marad, mert nehezen védhetõ terület. Kr.e. a III századtól megindúl egy újjabb népvándorlás. A gótok vonultak végig az Érmelléken, így Érmihályfalva területén is találtak gót eredetû régészeti leleteket (egy acél kard, kés, ezüst kardtok, 2 ezüstcsat és borostyánkõbõl készült gomb).


A gepidák egy másik germán eredetû vándornép volt, amelyik átvonúl az Érmelléken. Mihályfalván 8 sírlelet bizonyítja jelenlétüket. A gepidákat az avarok követték a vándornépek sorában. Az õ jelenlétüket a Bujanovics szõlõjében talált avar eredetû fém és kerámiatárgyak bizonyítják. A szlávok a VII. századtól érkeztek ezekre a vidékekre, de jelenlétük kevésbé dokumentált. Ezzel ellentétben a magyarok 896-ban érkeztek a Pannon medencébe Árpád vezetéséve. Le is telepednek s a XI századtól megkezdik Erdély meghódítását. Ezt a magyar állam megalapítása tette lehetõvé. A XI.-XII. században létesülnek azok az állandó települések az Érmelléken, amelyek közé Érmihályfalva is tartozik. Magától érthetõdik, a település alapítása pontosan nem állapíthatómeg hiteles dokumentumok hiánya miatt.Az elsõ oklevél 1270 augusztus 20-án íródott és Turul Comes özvegyét emliti birtokosként. A Mihal nevû birtokot IV. Béla király adományozta Pál Comesnek aki Onnus nevû lányának hozományként adta a Turul Comessel történt házasságkötése alkalmával. Itt kell megemlíteni, hogy 1241 tavaszán a tatárok támadtak az Érmellékre és különösen Székelyhíd-Szalacs-Mihályfalva körzetében végeztek nagy pusztítást. Kiírtottáka lakosság nagy részét, csak azok menekültek meg, akik a mocsarakban találtak menedéket. A tatárjárás után IV. Béla újjászervezte az országot, az elpusztult települések benépesednek, a gazdátlan bírtokokat a király hûséges alattvalóinak adományozza. Így kaphatta Pál Comes is a Mihal nevû birtokot. A település nagyságát bizonyítja az a tény, hogy 1284-ben 210 kepe egyházi tizedet fizet a váradi püspöknek, ami a legnagyobb tized volt az egyházmegyében. 1312-ben Károly Róbert király a Nagymihályi Lõrinc fia Gergelynek vámjogot ad. A település neve a különbözõ dokumentumokban változó: Nogmyhal, Nagmihal, Nochmihal, Nogmichály, Nogh Myhalfalva. 1332-1337 között "sacerdos de villa Nogmihal" 20 garas egyházi tizedet fizet, épp úgy, mintGyula városa. 1434-ben a város neve Nogh Myhalfalwa. A település fejlõdése lelassul birtokosai gyorsan cserélõdek, mint például Várady Pál érsek, a Madarasiak, a kiskállói vitézek, az álmosdi Chyre Zsigmond, a Szlávi család és Upory István váradi kanonok. A Hunyadiak korában Bihar vármegye 18 városa közt említik, majd 1459-ben vásártartó jogot kap. A XV-XVI. században több pestis járvány tizedelte a lakosságot 1494-1497, majd 1504-1510 között, de a legnagyobb 1530-ban volt és "horribilis pestis" néven vonult a történelembe. 1535-36-ban olyan "éhínség" volt, hogy a lakosok füvet ettek. Ezzel magyarázható, hogy 1552-ben egy összeírás alkalmával csak 14.5 portát találtak az összeírók.
1587-ben a törökök felégetik a települést, a lakosság elmenekül a környékrõl. Amikor a törökök elvonulnak és a lakosság visszatér megtörténik a református vallásra való áttérés. Valószínû, hogy az új pap aki Mihályfalvára érkezik meggyõzi a népet, hogy térjen át az új vallásra.Újjáépitik a törökök által felégetett templomot. Az 1491-ben Váradon öntött harang most is a református templomban található, a legenda szerint a törökök magukkal szereték volna vinni, de a Móka patakba esett és innen emelte ki a visszatérõ lakosság.
A XVIII. században végzett összeírások szerint nagyon kevés család lakja Mihályfalvát. 1684-1692 között a legtöbbet 25 jobbágycsaládot írnak össze, ami azt jelenti, hogy 700-750 hold földet munkálnak meg.
A XVIII században a telkek felaprózodnak. Az 1720-ban lévõ összeírás már 70 családfõt ír össze, aki 1000 hold földet mûvel meg, míg 6 nemesi család 106 holdat. Megkezdõdik a dohánytermesztés és növekszik a szõlõvel beültetett terület. A helyíséget bíró vezeti, akit a kisbíró és két perceptor segít. Az 1772-es összeírás alkalmával már egyetlen jobbágytelek sem maradt egészben, a legtöbb 1/8 vagy 2/8 rész telekkel rendelkezik, míg sokan földnélküli zsellérek.
A XVIII. század végén megkezdõdik a nagybirtokok kialakítása, ilyenek a Stubenberg gróf, Bujanovics, Gencsy, Szlávy, és a Bernát birtokok.
Az 1800-as népszámlás adatai szerint 1594 a lakosok száma amelybõl 260 szabad ember, 1334 pedig jobbágy. Vallás szerint: 1319 református, 189 katólikus és görög katólikus valamint 89 zsidó. A katolikus és görög-katolikus jobbágyokat Szlávy földbirtokos telepítette a Tóth falu nevû részre. Számukra 1810 körül egy most is létezõ kápolnát épített, amit vásárnaponként felváltva használtak katolikusok és görög-katolikusok. Érdekes adat a zsidók betelepedése Mihályfalvára, ami a XIX. században nagyon felgyorsul hisz 1900-ban a zsidók száma 967, 1930-ban már 1604. A zsidók nagy mértékben hozzá fognak járúlni a település gazdasági-társadalmi fejlõdéséhez, egészen 1944-ig, amikor deportálják õket Aushwitzba. A gazdasági fejlõdést tükrözi a tény, hogy 1844-1880 között Mihályfalva "szabad mezõváros".
1880-ban járásközpont lesz, de mint nagyközséget tartják számon. Megépül a Debrecen-Szatmár (1871) és a Debrecen-Nagyvárad (1887) vasútvonal, amelyek fontos vasúti csomóponttá emelik Mihályfalvát. Kialakúlnak az elsõ gazdasági vállalkozások, így például 1885-ben Bach Mór pótkávégyára 20 munkással. A növekvõ gazdasági tevékenység szükségesé tette pénzügyi létesítmények megalapítását: 1883-ban Takarékpénztár míg 1898-ban egy Ipari és kereskedelmi Bank létesül. Megnövekszik a vállalkozók és kisiparosok száma. 1900-ban megnyílik a Kaszinó és az Iparosok Háza. Beindúl a Rubinstein és deutsch védõgyár, Veisz Adolf pipagyára, már telefonközpont is létesül 4 elõfizetõvel. A lakosok száma 1900-ban 5575 , míg 1910-ben 6255.
Az I világháború után Erdélyt Romániához csatolják, Mihályfalva Szilágy megyéhez kerül és 1930-ban városi rangot kap. 1930-1940 közütt megkezdik az utcák kövezését, a közkutak fúrását. A II világháborúban csak rövid idõre szakította meg a gazdasági fejlõdést. A legszomorúbb esményre 1944 tavaszán kerül sor, amikor szinte az egész zsidó lakosságot Aushwitzbe deportálják.
A II világháború után Miháyfalvát is átalakítja a kommunista ideológia szele. Miután Petru Groza lesz Románia miniszterelnöke az egész országra szóló földreformot ültetnek gyakorlatba 1945 március 21.-én, amely Mihályfalván teljesen megváltoztatta a tulajdonviszonyokat. Mihályfalván a földreform 1945 április 13.-án lépett érvénybe és 1947 augusztus 7-ig tartott. Kisajátították Stubenberg Pál, dr.Bujanovics Rudolf, Pataky Zoltán, Pataky Géza, Lovas Dániel, Balazsi József, Kovács Tibor és özv. Csiri Sándorné birtokait, összesen 3465 hold földet. A kisajátított földbõl 374 házhelyet osztottak és 678 parasztcsaládnak 2 hold földet osztottak családonként. A parasztcsaládok nem sokáig örülhettek a földnek, mert 1952-1962 között 1658 család lépett be a T.SZ.-be összesen 3806 ha termõfölddel. Ez a termelõszövetkezet a megye egyik legerõssebb szövetkezete lesz 1962-1980 között.


Még 1949-ben létrehozzák az Állami Mezõgazdasági Vállalatot 2109 ha földterülettel. A vállalat területét állandóan növelték, így 1960-ra már 5423 ha földdel rendelkezik. 1967-ben az ÁMV-t egyesítik a székelyhídi ÁMV-vel, így összesen 9861 ha területen gazdálkodik, 5500 szarvasmarhát, 20.000 sertést , 17.500 juhot, 29.000 kismalacot nevelnek, 23 farm keretein belül összesen 700 embert foglalkoztat. A két mezõgazdasági vállalat biztosította a nyersanyagot az Arovit konzervgyárnak, amelyet 1941-ben Hanyi Zsolt alapított, 1945-ben kisajátítják, állami tulajdonba veszik, 1949-tõl zöldség és gyümölcs konzerválásával foglalkozik. 14 farmot létesítenek, amely nyersanyagot termel a gyárnak 2578 ha területen. 1987-ben összesen 62 180 tonna zöldséget adtak át a gyárnak. Az Arovitnak 647 munkása volt míg a farmokon több mint 1000 szezonmunkást is foglalkoztat. 1965 után létrehozzák a Fogyasztási Szövetkezetet, amely a megye legnagyobb ilyen jellegû egysége lesz több mint 800 embert foglalkoztat. Legismertebb szekciók a varroda, az öntöde, a présrészleg, a különbözõ szolgáltatási egységek, kereskedelmi egységek. Ugyanakkor a Margittai bútorgyárnak bútorgyártó szekciója létesül Mihályfalván, a Kosárkötõ szövetkezet a környék nyersanyagát értékesíti. Megkezdõdik a helység központjának a rendezése, ahol 3-4 emeletes tömbházat építenek, a földszinten kereskedelmi egységekkel.
1961-ben Elméleti Liceum létesül egy újjonnan épített épületben. 1977-ben Agráripari Liceum alakul az Elméleti Liceum helyén és összevonják a Mezõgazdasági Szakiskolával amelynek az épülete a Gép és Traktor Állomás teröletén található.
1968-ban egyesítik Mihályfalva 2 orvosi rendelõjét a hajdani Bujanovics kastélyban, amelyet melléképületekkel bõvitenek ki, így a rendelõk mellet szülészet, fogászat és beteg elfektetõt is létesítenek. Élénk kultúrális és sport élet jellemzi a nagyközséget. 1981-1988 az "Unirea" labdarogó csapat a "C" ligában szerepel. A gazdasági- társadalmi fejlõdés eredményeképpen állandóan növekszik a lakosság száma, 1988-ban 13.243 amelybõl 11.681 állandó lakos, 370 ideiglenes tartózkodási engedéllyel lakik a helységben ,míg 1192 szezonmunkásként tartózkodik a helységben, így Érmihályfalva Románia legnagyobb egyfalvas nagyközsége, de csak 1989 május 5-ig, amikor a nagyközséget várossá nyílvánítják.
Az 1992-es népszámlálási adatok szerint Érmihályfalvának 10.438 lakosa van, amelybõl 8832 magyar, 1340 román, 213 cigány és 23 más nemzetiségû.