A XII. századbeli német telepítvényes község már a tatárjárás előtt kiváltságos város. Az Aranybulla 1222-ben a Tiszántúli sóle-rakodóhellyé rendeli. Egyik utcáját, ahol hajdan a német telepesek laktak, még ma is Bécsnek nevezik. 1374-ben királyi község. 1407-ben Zsigmond király a váradi székeskáptalannak adományozza, s 1520-ig a vámszedőhelyek között találjuk felsorolva. A község több uralkodót is látott falai között. Megfordult itt V. István, IV. László és I. Károly király.

1886-ban Szalacson 2954 lakos élt, akik közül 2730 magyar, 83 román - 1709 református, 1075 római katolikus, 89 görög katolikus és 61 izraelita. Az 1992-es népszámlálás idején Szalacson 2497 ember élt, akik közül 2428 magyar, 49 roma, 19 román. Felekezeti megoszlás: 1205 református, 1200 római katolikus. Római katolikus plébánosa nagytiszteletű Duma Ferenc tb. esperes. Az oktatás I—VIII. osztályban folyik, igazgató Bokor Istvan. Van körorvosi rendelője, felelős orvosnő Szabo Erzsebet es Peto Eniko. A Szatmár megyével határos település községközpont. Polgármestere Porsztner Sarolta Melinda.